Könyörgöm, ne játszd meg az orgazmust!

A mai felgyorsult világban gyorsan túl akarunk esni dolgokon - ilyen az első csók, aztán az első szex. Tiniként az élet császárai vagyunk, nincs probléma, ami leküzdhetetlen, nincs terv, ami megvalósíthatatlan. Kivéve az orgazmus. Az valahol a "felnőttség" erdejének legmélyén bujkál, várja, hogy mint a kincset, felfedezzük.

De mint minden jóra, úgy az orgazmusra is várni kellene. De legalábbis az első szexuális élményre. Persze lehet rohanni is, de az vajon elősegíti az orgazmus megtalálását és megélését? A mai tinik büszkén vállalják, hogy nemi életet élnek - kiszívott nyak és alhas tökéletes bizonyítékot nyújt eme tény alátámasztásában. Az persze már más történet, hogy a lányok egy jó nagy része nem is tudja pontosan, mit is kellene érezni, és hol.

Talán a bizonyítási vágy miatt kezdik fiatalon a szexet a mai generáció tagjai. Nem akarnak lemaradni, nem akarnak ciki helyzetbe kerülni. Nehogy már ők legyenek azok, akik még érintetlenek maradnak a társaságból. Ám mivel túl hamar ugranak bele ebbe az igenis nagy dologba, - nyílt és őszinte anyai és/vagy apai beszélgetés nélkül -, sajnos fogalmuk sincs, mi is történik.

Ezért inkább a felnőtt filmekben látott pozíciókat először kicsit bénázva, majd tökélyre fejlesztve utánozzák le. Így van ez a hanghatásokkal is. Minden úgy megy, ahogy azokban a videókban is látható. Kár, hogy az nem a valóságot fedi. Mivel a filmben szereplő nő a vállsimítástól is már elalél az élvezettől, ezért így tesznek a lányok is. Végülis ennek ez a rendje - gondolják helytelenül.

Az évek folyamán aztán beragad a megjátszás. Néha közel kerülnek a csillagos éghez egy-egy aktus folyamán, mégsem érzik azt a heves bizsergést, amiről mindenki áradozik. Hiszen szerencsétlen pasik azt sem tudják, hogy valamit máshogy kéne csinálni. Miért is változtatnának, ha szemmel láthatóan és füllel hallhatóan a leányzó pont azt élvezi, amit ők most csinálnak.

Ám közben a lányok egyre jobban félreértik a saját testük működését. Az, hogy ők hiába próbálkoznak, mégsem tapasztalják meg azt a híres-neves orgazmust, elég stresszt okoz ahhoz, hogy az önmarcangolás útjára lépjenek. És ezzel örökre elzárják magukat valamitől: az ellazulástól. Ami minden olyan dolog alapja, amely feltétlenül szükséges egy kölcsönösen kielégítő szexuális élmény megéléséhez.

„Nem szól szám, nem fáj fejem" módján nyögnek a lányok, a tapasztalatlan fiúk pedig hisznek nekik. Hiszik, hogy ügyesek, jól csinálják, minden a tökéletes helyén van - még ha rendeltetésszerűen nem is oda passzol. A fiú önelégült arccal meséli másnap a haveroknak, hogy mennyire ott van a szeren, pedig még pontosan ő sem tudja, hogyan működik a szex - hát még maga a női nemi szerv...

Pedig ez nem olyan dolog, ami zsigerből jön. Rengeteg tapasztalatgyűjtés kell ahhoz, hogy a szex igazán jó legyen!

De ő azt hiszi, hogy nem kell fejlődnie, hiszen már most mesterien űzi az ipart. Az van, hogy sajnos bepalizzák szegény fiúkat, akik a rossz berögzüléseket fogják továbbvinni kapcsolatról kapcsolatra. Egészen addig, míg egy belevaló lány - aki pontosan tudja, mi is az az orgazmus - le nem töri a szarvát.

Ha szerencséje van, és türelmes lánnyal van dolga, akkor fejlesztheti magát komolyabb lelki sérülés nélkül is. Ha nem, akkor bizony kemény napok, esetleg hónapok előtt áll, hiszen egy ilyen övön aluli ütés rengeteg problémát okozhat önbecsülés terén. És persze szexuális téren is. Az addig "jól megalapozott tapasztalata" pikkpakk szertefoszlik, és maradnak a hiányosságokkal és kérdőjelekkel teli mindennapok.

A jó szexhez rengeteg idő kell, és persze megfelelő társ is. Ha belső frusztrációktól égünk, és az önértékelésünk nagyjából a béka feneke alatt van, képesek vagyunk megvezetni a társunkat. Ennek a megvezetésnek viszont semmi értelme, hiszen ha arról hazudunk, hogy nekünk mi a jó, sosem fogjuk azt megkapni.

Olyan férfinemzedéket nevelünk ki, akik azt hiszik, hogy "pont jó, nagyon jó, ott jó" - pedig sehogy sem jó velük. De nem merünk beszélni róla, mert azt hisszük, hogy nevetség tárgyává válunk. Vagy még rosszabb: meg nem értettségbe, falba ütköznek szavaink. Pedig ebből egyetlen kiút van: merjünk magunk lenni, felvállalni, hogy hol jó, és mikor jó.

Forrás: she.hu